Manométer vs nyomásmérő – Működési elvek
A manométer és a nyomásmérő közötti jelentős különbségek megértéséhez meg kell tanulnia mindkettő működési elvét. Sok ponton meg kell válaszolni, miben különböznek a nyomásmérők a manométerektől.
A manométerek működési elve
A manométer működési elve nagyon egyszerű. Azt mondja, hogy a nyomás a csőben lévő folyadék bármely pontján azonos, amikor nyugalmi állapotban van, ezt nevezzük hidrosztatikus egyensúlynak. Például a folyadék nyomásszintje a jobb oldalon megegyezik a bal oldali folyadék nyomásszintjével.
Most, ha kinyitja a cső egyik végét, amely egy további csőhöz van csatlakoztatva, ez eltérő nyomást hoz létre a cső nyitott végén. Tehát tegyük fel, hogy egy további csatlakoztatott cső nyomása nagyobb, mint a légköri nyomás. Ebben az esetben a mérőfolyadékon lefelé irányuló nyomást hoz létre, ami azt eredményezi, hogy a folyadék jelentősebb nyomással leszorítja, a másik oldalon pedig megemeli.
Ennek az ellenkezője történik, ha a kiegészítőleg csatlakoztatott csőben a nyomás kisebb, mint a légköri nyomás. Végül észre fogja venni, hogy a folyadék az U-cső nyitott szakaszán lefelé halad, és a másik oldalon, a kiegészítő csőhöz csatlakoztatva felemelkedik.
A nyomásmérők működési elve
A nyomásmérő a következő elven működik: amikor nyomást gyakorol a lapított csőre, akkor megpróbálja egyenesre állítani a keresztmetszetét. Ezt a változást azonban aligha lehet észrevenni, mert ez a megmunkálható anyagok alsó rugalmassági tartományában maradó kisebb feszültséggel jár.
Észreveheti a cső alakjának és rugalmasságának változását, ami növekszik, hogy a csövet C alakba, vagy még bonyolultabb csavarvonalba változtassa. A cső átalakítása után, amikor nyomás alá helyezi, a cső hajlamos lesz feltekerni vagy kiegyenesedni. Ennek eredményeképpen a cső méretének 2-3 milliméteres megnyúlása lenne számonkérhető. Ez a rugalmasság elhajlása a változó nyomás pontos mértéke.
