+86-571-88550927

Kapcsolat

  • Gyári: No.90 xinxin RD, Fengdu ipari zóna, Hangzhou, Kína.311115.
  • Iroda: RM 707, 3# Haloplaza, Liangzhu, YUHANG Dist, Hangzhou, Kína.
  • Jeffkf1502@163.com
  • Tel: +86-0571-88550927

  • Fax: +86-0571- 88550920

  • WECHAT / WhatsApp: + 86 18758159121

Az adók és az érzékelők közötti különbségek és kapcsolatok

Jul 09, 2022

Az érzékelő egy általános kifejezés olyan eszközökre vagy eszközökre, amelyek bizonyos szabályok szerint mérhetők és használható kimeneti jelekké alakíthatók, általában érzékeny összetevőkből és konverziós összetevőkből. Ha az érzékelő kimenete egy meghatározott szabványos jel, akkor azt adónak nevezzük.

Az adó fogalma egy olyan műszer, amely a nem szabványos elektromos jeleket szabványos elektromos jelekké alakítja, az érzékelő pedig olyan eszköz, amely a fizikai jeleket elektromos jelekké alakítja. Régebben fizikai jeleket használtak, de ma már más jelek is rendelkezésre állnak. Az elsődleges műszer a helyszíni mérőműszert vagy az alapvezérlő mérőműszert jelenti, a másodlagos műszer pedig azt a műszert, amely az elsődleges mérőjelet más funkciók elvégzésére használja: például vezérlést, kijelzőt és egyéb funkciókat.

Az érzékelők és távadók a hőmérő műszerek fogalmai. Az érzékelő a nem elektromos fizikai mennyiségeket, például hőmérsékletet, nyomást, folyadékszintet, anyagot, gázjellemzőket stb. alakít át elektromos jelekké, vagy közvetlenül küld fizikai mennyiségeket, például nyomást, folyadékszintet stb. a távadónak.

Az adó egy jelforrás, amely felerősíti az érzékelő által összegyűjtött gyenge elektromos jelet a vezérlőelem továbbításához vagy elindításához, vagy az érzékelő nem elektromos bemenetét elektromos jellé alakítja, és felerősíti a távméréshez és vezérléshez. Az analóg mennyiség igény szerint digitális mennyiséggé is konvertálható. Az érzékelő és a távadó együtt automatikusan vezérelt felügyeleti jelforrást alkot. A különböző fizikai mennyiségekhez különböző érzékelők és megfelelő adók szükségesek. Létezik olyan távadó is, amely nem alakítja át a fizikai mennyiségeket elektromos jelekké, ilyen például a kazán vízszintmérőjének "nyomáskülönbség-távadója". A távadó fújtatójának mindkét oldalán a nyomáskülönbség a fújtató mindkét oldalán meghajtja a mechanikus erősítőt, hogy mutatóval jelezze a vízszintet. Természetesen vannak olyanok is, amelyek elektromos analóg mennyiségeket alakítanak át digitális mennyiségekké, amelyeket távadóknak is nevezhetünk. A fentiek csak fogalmi illusztrációk az érzékelő és az adó közötti különbségről.

2.18

Különféle érzékelők jellemzői

Először is az érzékelő meghatározása

A GB{0}} nemzeti szabvány az érzékelőt a következőképpen határozza meg: "Olyan eszköz vagy eszköz, amely képes érzékelni a megadott mért értékeket, és azt egy bizonyos törvény szerint használható jellé alakítani, amely általában érzékeny összetevőkből és konverziós összetevőkből áll." Az érzékelő olyan érzékelő eszköz, amely képes érzékelni a mért információt, és az érzékelt információt bizonyos szabályok szerint elektromos jelekké vagy más szükséges információ-kimeneti formákká alakíthatja, hogy megfeleljen az információtovábbítás, -feldolgozás, -tárolás, -megjelenítés követelményeinek, nyilvántartási és ellenőrzési követelmények. Ez az első kapcsolat az automatikus észlelés és az automatikus vezérlés megvalósításához.

Másodszor, az érzékelők osztályozása

Jelenleg nincs egységes osztályozási módszer az érzékelők számára, de a következő három általánosan használt módszer:

1. Az érzékelő fizikai mennyisége szerint elmozdulás, erő, sebesség, hőmérséklet, áramlás, gázösszetétel és egyéb érzékelőkre osztható

2. Az érzékelő működési elve szerint ellenállás, kapacitás, induktivitás, feszültség, Hall, fotoelektromos, rács, hőelem és egyéb érzékelőkre osztható.

3. Az érzékelő kimeneti jelének jellege szerint felosztható: kapcsoló típusú érzékelő, amelynek kimenete kapcsolóérték ("1" és "0" vagy "be" és "ki"); a kimenet analóg érzékelő; a kimenet impulzus vagy kód digitális érzékelő.

Harmadszor, az érzékelő statikus jellemzői

Az érzékelő statikus karakterisztikája az érzékelő kimenete és a statikus bemeneti jel bemenete közötti kapcsolatra utal. Mivel a bemenet és a kimenet pillanatnyilag független az időtől, a köztük lévő kapcsolat, vagyis az érzékelő statikus jellemzői, lehet időváltozók nélküli algebrai egyenlet, vagy a bemenetet használjuk abszcisszaként, és a megfelelő kimenetet. is Leírjuk az ordináta által megrajzolt jelleggörbét. Az érzékelő statikus jellemzőit jellemző fő paraméterek a következők: linearitás, érzékenység, felbontás és hiszterézis.

Negyedszer, az érzékelő dinamikus jellemzői

Az úgynevezett dinamikus jellemzők az érzékelő kimenetének jellemzőit jelentik, amikor a bemenet megváltozik. A gyakorlati munkában az érzékelő dinamikus jellemzőit gyakran a szabványos bemeneti jelekre adott válasza jelenti. Ennek az az oka, hogy az érzékelő válasza a szabványos bemeneti jelre kísérletileg könnyen meghatározható, és bizonyos kapcsolat van a szabványos bemeneti jelre adott válasza és bármely bemeneti jelre adott válasza között, és ez utóbbira gyakran következtetni lehet ismeretében. Az egykori. A leggyakrabban használt szabványos bemeneti jelek a lépésjel és a szinuszos jel, így az érzékelő dinamikus jellemzőit általában lépés- és frekvencia-válaszként is kifejezik.

5. Az érzékelő linearitása

Az érzékelő tényleges statikus karakterisztikus kimenete általában egy görbe, nem pedig egy egyenes. A gyakorlati munkában a mérő egységes skálaleolvasása érdekében gyakran egy illesztett egyenest használnak az aktuális jelleggörbe közelítő ábrázolására, és a linearitás (nem lineáris hiba) ennek a közelítésnek a teljesítménymutatója.

Az illesztési vonal kiválasztásának számos módja van. Például vegyük a nulla bemenetet és a teljes léptékű kimeneti pontot összekötő elméleti egyenest illeszkedő egyenesnek; vagy vegyük illeszkedő egyenesnek azt az elméleti egyenest, amelynek a karakterisztikus görbe egyes pontjaitól való eltérések négyzetösszege a legkisebb, és ezt az illeszkedő egyenest a legkisebb négyzetes illeszkedésnek nevezzük. Felsorakozni.

6. Az érzékelő érzékenysége

Az érzékenység az △y kimeneti változás és a △x bemeneti változás arányára vonatkozik, az érzékelő állandósult üzemállapota mellett.

Ez a kimenet-bemenet jelleggörbe meredeksége. Ha lineáris kapcsolat van az érzékelő kimenete és a bemenet között, akkor az S érzékenység állandó. Ellenkező esetben a bemeneti mennyiségtől függően változik.

Az érzékenység dimenziója a kimenet és a bemenet méretének aránya. Például egy elmozdulásérzékelőnél, ha az elmozdulás 1 mm-rel változik, a kimeneti feszültség 200 mV-tal változik, akkor az érzékenységét 200 mV/mm-ben kell kifejezni.

Ha az érzékelő kimenetének és bemenetének méretei megegyeznek, az érzékenység nagyításként értelmezhető.

Javítsa az érzékenységet, nagyobb mérési pontosságot érhet el. Azonban minél nagyobb az érzékenység, annál szűkebb a mérési tartomány és annál rosszabb a stabilitás.

Hét, az érzékelő felbontása

7. A felbontás az érzékelő azon képességére utal, hogy érzékeli a mérendő mennyiség legkisebb változását. Vagyis ha a bevitt mennyiség lassan változik valamilyen nullától eltérő értékről. Ha a bemeneti változás értéke nem halad meg egy bizonyos értéket, akkor az érzékelő kimenete nem változik, vagyis az érzékelő nem tudja megkülönböztetni a bemeneti mennyiség változását. A kimenet csak akkor változik, ha a bemeneti mennyiség a felbontáson túl változik.

Általában az érzékelő teljes skálatartományában az egyes pontok felbontása nem azonos, ezért gyakran használják a bemeneti mennyiség azon maximális változási értékét, amely lépésenkénti változást képes előidézni a teljes tartományban a kimeneti mennyiségben. egy index a felbontás mérésére. Ha a fenti mutatókat a teljes skála százalékában fejezzük ki, azt felbontásnak nevezzük.

0.1

A szálláslekérdezés elküldése